A közös felkészülés története
Péter Benedek világbajnok lett – a közös munkánk története
A pontevedrai világbajnokság másnapján beszélgettünk Benővel. Végigvettük a felkészülést, a versenyt, és azt is, mi zajlott benne az elmúlt hónapokban. Amikor megkérdeztem, mit érzett a célba érkezéskor, a megkönnyebbülést emelte ki.
Sokat tett fel erre a versenyre. Szerette volna megmutatni, mire képes, és visszaigazolást kapni arról, hogy érdemes volt végigmenni ezen az úton. A futás közben már érezte, hogy jól működik minden. A célban pedig elengedhette azt a feszültséget, amelyet a rajt előtti napokban magával vitt.
Péter Benedek korcsoportos világbajnok lett Pontevedrában.
Edzőként a győzelem mellett azok a beszélgetések, újratervezett hetek és bizonytalan pillanatok is eszembe jutnak, amelyek megelőzték ezt a napot. Benő történetében ezek legalább annyira fontosak. És ezekben magára ismerhet az a sportoló is, aki az első triatlonjára, egy félmaratonra vagy egy régóta vágyott egyéni csúcsra készül.
Amikor újra kellett gondolnunk a célokat
Benő sokéves sportmúlttal, az elit nemzetközi mezőnyében szerzett tapasztalattal érkezett a közös munkába. Voltak céljai, és komoly elvárásokat támasztott saját magával szemben. A felkészülését azonban térdprobléma nehezítette. Hosszú időn keresztül nem tudott úgy edzeni, ahogyan szeretett volna.
Aki élt már át hasonlót, ismeri ezt a bizonytalanságot. Ott van az edzésterv, közelednek a versenyek, közben pedig újra és újra felmerül: mikor tudok végre rendesen készülni? Mennyi marad meg abból, amiért eddig dolgoztam?
A beszélgetésünkben elmondtam neki, hogy ebben az időszakban bennem is volt aggodalom. Attól tartottam, hogy a sok nehézség után elveszíthetem őt mint sportolót.
Benő válaszából viszont kiderült, hogy ő máshol tartott fejben. Erősen élt benne a folytatás szándéka. Az foglalkoztatta, mikor tud kijönni a sérülésből, és hogyan lesz még lehetősége megvalósítani a céljait.
Ez nekem is fontos visszajelzés volt. Edzőként közelről követem a sportolót, mégsem feltételezhetem, hogy pontosan tudom, mi zajlik benne. Meg kell kérdeznem, és teret kell hagynom a válaszának.
Ebben az időszakban került előtérbe a korcsoportos versenyzés. Olyan irányt találtunk, amely új motivációt adott Benőnek, és jobban összeilleszthető volt az egyetemmel, a munkával és a rendelkezésére álló lehetőségekkel.
Mit jelentett számára a közös munka?
Kíváncsi voltam arra is, Benő mit érzett a legfontosabb változásnak az együttműködésünkben.
A személyre szabott edzéstervet, a kiszámíthatóságot és a megbeszélhetőséget emelte ki. Tudta előre, milyen feladatok várnak rá. Ha valamin változtatni kellett, beszéltünk róla, és hozzáigazítottuk a programot.
Ezek hétköznapi dolgoknak tűnhetnek, mégis meghatározzák, hogyan érzi magát valaki a felkészülésében.
Munka, tanulás vagy család mellett különösen fontos, hogy a sportoló lássa maga előtt a hetét. Értse a feladatokat, és merjen szólni, ha fáradt, fáj valamije, vagy az élet éppen átírta a terveit. Az edzőnek ezekből a visszajelzésekből is dolgoznia kell.
Benőnek eleinte szokatlan volt, hogy a korábban megszokott napi három edzés helyett sokszor kettő szerepelt a programban. A délutáni egység lehetett hosszabb, de több tér maradt a pihenésre. Idővel azt tapasztalta, hogy frissebben érkezik a hétvégi edzésekhez.
Erről érdemes beszélni, mert sok sportoló nehezen fogadja el a könnyítést. Könnyű úgy érezni, hogy egy szabad délutánnal lemaradunk valamiről. A közös munkában ezért azt is meg kell tanulnunk, hogyan viszonyulunk a pihenéshez, és miből látjuk, hogy a terhelés valóban jó irányba visz.
Az első siker és egy nehezebb verseny
A tarragonai Európa-bajnoki győzelem sokat jelentett Benőnek. A sérülés még közel volt, a felkészülését sem érezte teljesnek, mégis összeszedett, tudatos versenyt teljesített. Jól helyezkedett, jó döntéseket hozott, és a végén megfelelő pillanatban indította a hajrát.
Újra átélhette, hogy képes eredményesen versenyezni.
A világbajnokság előtti háromhetes Sierra Nevada-i edzőtábor újabb fontos állomás lett. Benő örült a közös edzéseknek, a jó edzőpartnereknek és annak, hogy kiszakadhatott a hétköznapokból. A terhelés fokozatosan épült fel, közben az érzéseit és a mért visszajelzéseket is figyelembe vettük.
A tábor után azonban jött egy verseny Veszprémben, ahol a futás nem úgy alakult, ahogyan szerette volna.
Benő győzni ment oda. Mi közben a világbajnoki felkészülés részeként kezeltük ezt az állomást, külön rápihenés nélkül. Ez a különbség a várakozásainkban utólag nagyon jól megmutatkozott.
Edzőként tudtam, milyen munka áll mögötte. Ő sportolóként azt élte meg, hogy ott van a versenyen, szeretne jól teljesíteni, és a lába nem úgy reagál, ahogyan várta.
A csalódását komolyan kellett venni. Átbeszéltük a történteket, majd a következő időszakban a frissesség visszanyerésére figyeltünk.
Sok felkészülésben előfordul ilyen nap. Egy rosszul sikerült edzés vagy verseny könnyen elbizonytalanítja az embert. Ilyenkor a közös értékelés segít elhelyezni az élményt a teljes folyamatban, és eldönteni, min kell változtatni.
Pontevedra: amikor összeállt a verseny
A világbajnokság előtt Benő megismerte a pályát. Látta az emelkedőket, a kanyarokat, a fordítókat, és fejben is végig tudta venni, mi vár rá. Ez kapaszkodót adott a rajt előtti feszültségben.
Az úszás elején szoros helyezkedés és testi kontaktus nehezítette a haladást. Visszafelé a szemből sütő nap is zavarta a tájékozódást. Benő ezekből a helyzetekből is tovább tudott lépni, majd gyors depózással jó pozícióba került.
A kerékpáron figyelte a társait, tudatosan helyezkedett, és készült a futásra. Amikor futócipőre váltott, feltűnően könnyűnek érezte a lábait.
A pálya mellett én is ezt láttam: dinamikus mozgást, határozottságot és egy magabiztosan versenyző sportolót.
Futás közben előnyt épített, majd a visszajelzések alapján a biztos célba érkezésre koncentrálhatott. Másnap úgy emlékezett vissza rá, mint érzésre az egyik legjobb futására.
Jó volt hallani ezt tőle. Az eredmény mellett azt is jelentette, hogy azon a napon meg tudta élni mindazt, amire felkészült.
Amit ebből a közös munkából magammal viszek
Benő világbajnoki címe mögött ott van a sokéves sportmúltja, a munkája, a környezetének támogatása és a versenyen meghozott döntései. A közös felkészülésben az volt a feladatom, hogy segítsek olyan irányt és terhelést találni, amelyben ki tudja hozni magából a teljesítményt.
Ehhez nekem is folyamatosan figyelnem és tanulnom kellett.
A sportoló visszajelzése, az edzések tapasztalata és a mérések együtt segítettek a döntésekben. A beszélgetésekből pedig az derült ki, hogyan éli meg mindezt Benő: mikor bizonytalan, mikor vár többet magától, és mikor érzi azt, hogy jó helyen van.
Ugyanezek a kérdések felmerülhetnek egy első célverseny előtt is. Hogyan fér bele a sport az életembe? Mi történik, ha kimarad egy hét? Szólhatok-e, ha sok a terhelés? Hogyan lépek tovább egy csalódás után?
A saját edzői műhelyemben ezeknek a kérdéseknek is helye van. Azt szeretném, hogy a sportoló értse a felkészülését, vállalja a saját részét a munkában, és közben érezze: van kivel őszintén megbeszélnie, ami történik vele.
Benő most pihenhet, rendezheti a következő időszak feladatait, és megélheti ezt a sikert. A következő célokat majd közösen átgondoljuk.
Gratulálok, Benő! Köszönöm a munkádat, a bizalmadat, és azt is, hogy a nehezebb időszakokról ilyen őszintén tudunk beszélni.
Takács Péter
triatlonedző